Te is észrevetted, hogy szalad az idő? Kettőt pislogsz, és az a kis anyatejszagú, pillekönnyű csöppség, akit nemrég vittetek haza a kórházból, már huncut tekintettel dobálja le a kiskanalat az etetőszékből? Hogy a pelusos, két alsó fogacskával vigyorgó, csak tolatva közlekedő babád hipp-hopp már az ovit kezdi? Aztán egy nap arra riadsz, hogy nem írtátok meg a matek házit, és nehogy otthon felejtse a korcsolyát vagy a csellót... Tudom miről beszélek, nekem is van három kis gyerkőcöm. Igen, én is megszállottan fotózom őket, lehetőleg minden szögből és mindenfajta tevékenység közben, hogy később vissza tudjam nézni, milyenek voltak kisebb és még kisebb korukban. Aztán azt vettem észre, hogy a legjobban ők szeretik ezeket a képeket elővenni és nézegetni magukról és a tesókról, rengeteget kérdeznek, mintha szívesen újra átélnék a múltat (hát, én is így vagyok ezzel... :))
És igen, én is sokat fotózok telefonnal, mert egyszerűbb, kéznél van, kicsi, és rögtön küldhetem a nagyiknak, unokatesóknak, vagy megoszthatom Facebookon.
De hol lesznek ezek a telefonnal készített képek tizenöt, húsz, vagy akár csak három év múlva? Vagy amikor már a mi gyerekeink mutogatnák az unokáinknak, hogy milyenek voltunk, ahogy mi is elővesszük a gyerekkori képeinket? Előttem néha több évre visszamenőleg feltorlódnak a családi képek, amiket rendszerezni, válogatni, előhívatni kellene, ez ilyenkor több hónapomba szokott kerülni. Ráadásul telefonnal készült fényképek papíron már korántsem néznek olyan jól ki, mint a képernyőn.
És sokszor előveszem profi gépemet és énemet és ... azokra a képekre büszke vagyok.
Ugye, milyen jó lenne néha megállítani az időt, és valahogy maradandóvá varázsolni azt a pillanatot, életszakaszt, állapotot, hangulatot? Ha jönne valaki, aki lefotózza a családotokat, hangulatos, érzelmes, igényes, élettel teli képeket készítene Rólatok, esetleg még fotókönyvet is csinálna belőlük, így bármikor megnézegethetitek, megmutogathatjátok, akár ajándékba is adhatjátok?
Ha ez megfogalmazódott Bennetek, keressetek bátran, örömmel segítek, hogy ne felejtődjenek el a legszebb pillanatok.
Minden fotózás egyedi, minden alkalommal izgatottan várom, hogy találkozzam (vagy újra találkozzam) Veletek. Mindent megteszek, hogy sikerüljön minél hamarabb egymásra hangolódnunk, feloldódnunk, és fesztelenül megélni a pillanatot, élvezni a fotózást. Igyekszem jelen lenni, inkább megfigyelni, és ha kell, irányítani. Azokat a pillanatokat próbálom elcsípni a kamerámmal, amikor észre sem veszitek, hogy ott vagyok, egymással és a gyerekekkel vagytok elfoglalva, játszotok, birkóztok, csikiztek, pusziltok, felszabadultan nevettek vagy csöndesen összebújtok. És persze néha megkomponálunk egy-két kamerába belenézős fotót is, mert az is szép.
Az a legnagyobb öröm a számomra is, ha a képeim őszinték, természetesek, tükrözi az egymás iránti érzelmeiteket, ha lencsevégre kapom az összenevetéseiteket, a játékosságotokat. Éppen ezért sok játékos ötlettel készülök, de nem erőltetek semmit. Szabadon, feszültség nélkül megéljük a pillanatot, célom, hogy a fotózáson mindenki jól érezze magát, és az elkészült képek is ezt tükrözzék majd.