Te sem szereted azokat a fotókat, amiken egy család tökéletes kompozícióban pózol, ám mégis valahogy élettelen marad a kép? Mert nem tükröz semmilyen érzelmet, nem mesél el semmit a a családról, a kapcsolatukról, a hangulatukról. Én nem ilyen képeket szeretnék Rólatok csinálni.
Olyanokat szeretnék, amik elmesélnek valamit Rólatok, hogy kik vagytok Ti, hogy érzitek magatokat együtt, milyen a kapcsolatotok, hogyan játszotok, nevettek, szerettek.
És ezek között lesz gyönyörűen megkomponált kép, amin (remélhetőleg) mindenki a kamerába néz és mosolyog, de olyan is, amikor "szétesik" a kompozíció, szétszaladnak a gyerekek, ledől a torony Apa hátáról, táncra perdülnek Anyáék, bedurcizik az egyik csemete, vagy épp leteszi a buksiját, mert elfáradt a nagy játékban.
Nekem minden fotózás után ezek a képek a személyes KEDVENCEIM. Mert ilyenkor elfelejtitek, hogy ott a fényképezőgép, és el tudom kapni azt a pózmentes, őszinte pillanatot, és megmutatni nektek és a gyerekeiteknek és majd az unokáitoknak, hogy ilyenek vagytok Ti.